Ezeket az olajfestményeket a korai anyaság és a változó nézőpont formálja.

A mindennapi tárgyak egy alacsony horizonton keresztül jelennek meg – ahol a figyelem, a lépték és a jelentés kezd átalakulni.

Az anyaság első évei alatt figyelmem fokozatosan befelé fordult – az otthoni mindennapok csendes, intim terébe.

Ez a sorozat azoknak a hétköznapi tárgyaknak a megfigyeléséből született, amelyek ebben az új életritmusban központi szerepet kaptak.

Ezeknek az alkotásoknak a meghatározó eleme a nézőpontjuk.
A kompozíciók egy kúszó csecsemő vizuális perspektívájából épülnek fel – egy alacsony horizontból, amely átalakítja az észlelést, ahogyan az anya mindennapi ritmusa is finoman átrendeződik gyermeke szükségletei körül.

Ebből a szögből az ismerős tárgyak léptéke és jelenléte megváltozik.
Azok a dolgok, amelyek általában észrevétlenek maradnak, jelentést, figyelmet és csendes jelentőséget kapnak.

A festmények élénk, tiszta színeket használnak, amelyek a kisgyermekkor vizuális világát idézik – játékokat, felületeket és az első érzéki benyomásokat.

Ezek a művek nem az anyaság illusztrációi, hanem magáról az észlelésről elmélkednek:

Hogyan alakul át a tér és a jelentés, amikor egy másik test nézőpontjából látjuk a világot?
Mi történik, amikor a figyelem lelassul, és azonnali, közeli dolgok felé fordul?