A természet az elsődleges inspirációs forrásom.

Ritmusaiban és átalakulásaiban a női lét változó szakaszaival párhuzamokat fedezek fel.

Ez a vegyes technikával készült alkotássorozat a női test és a természet élő struktúrái közötti kapcsolatot vizsgálja.

A kortárs nyugati társadalomban egyre nehezebbé vált kapcsolatban maradni azokkal a minőségekkel, amelyeket hagyományosan a női tapasztalathoz társítanak – az intuícióval, a ciklikus ritmussal, az érzelmi mélységgel, az ösztönösséggel és a természeti világgal való harmóniával.

Akárcsak maga a természet, ezek a minőségek is változékonyak, szabálytalanok és folyamatos átalakulásban vannak. Ugyanakkor a minket körülvevő környezet az irányítás, a gyorsaság, a racionalizálás és a technológiai absztrakció felé halad, fokozatosan eltávolítva bennünket a csendtől, a rítusoktól és a megélt jelenléttől.

Művészi gyakorlatomban nem ellentéteket, hanem kapcsolódási pontokat keresek.

A szellem és az anyag nem egymástól elkülönülő birodalmak, hanem egy közös valóság egymást kiegészítő aspektusai. A festészet olyan térré válik, ahol ez a belső és külső világ rövid időre találkozhat – nem elméletként, hanem megélt tapasztalatként.

Az alkotások több rétegből épülnek fel.
Organikus textúrák és növényi elemek jelennek meg a női alak nyomaival együtt. Ahogy ezek a rétegek egymásba fonódnak, a test és a természet közötti határ fokozatosan elmosódik.

Ezek a festmények nem próbálnak válaszokat adni.

Ehelyett kérdéseket tesznek fel:

Képesek vagyunk-e még kapcsolódni a modern élet mélyebb ritmusaihoz?
Milyen tudás- és jelenléti formák vesztek el – és mit őrizhetünk még az emlékezetünkben?

Az alkotások nyitott terek maradnak az elmélkedés, a bizonytalanság és az újrakapcsolódás számára.