Az Őszi éjjel izzó galagonya című eredeti félabsztrakt akrilfestményt Weöres Sándor Izzik a galagonya c. verse ihlette és egy őszi séta a Bakonyban
A galagonya ősszel, a természet lassú visszahúzódásának idején válik különösen feltűnővé. Lombját vesztő ágai között a bogyók még sokáig megőrzik élénk színüket. Mintha apró lángok vagy parázsló fények jelennének meg a közeledő sötétségben.
A festményen a természeti forma nem részletező ábrázolásként, hanem emlékké és belső képpé alakul. A fekete ágak finom vonalai behálózzák a képfelületet, miközben a vörös motívumok szabálytalan ritmusa végigvezeti a tekintetet a hosszúkás kompozíción. A fehér gesztusok fényként, dérként vagy az ágak között átsuhanó mozgásként jelennek meg.
A Csendes észlelések sorozat részeként a kép a természet múló jelenségein keresztül emberi tapasztalatokat is megidéz. A szürkületben izzó galagonya a kitartás, az életerő és a belső fény képzetét hordozza: azt a csendes erőt, amely a visszahúzódás és az elmúlás időszakában is jelen marad.
A festmény akrillal és speciális, texturált alapozással készült. A rétegzett felületből finoman bontakoznak ki az ágak és a termések, így a kép közelről szemlélve további anyagszerű részleteket tár fel.
A mű eredeti, egyedi alkotás, szignóval és eredetigazolással.
Még nincsenek értékelések.