A Szilvafasor I. egy falusi utca fákkal szegélyezett részletét idézi meg. A kép előterében álló, erőteljes szilvafa sötét törzse szinte teljesen kitölti a kompozíció jobb oldalát, miközben mögötte halványabb foltokból bontakozik ki az utca és a további fák sora.
A tus szabadon áramló foltjai és határozott vonalai nem a látvány pontos dokumentálására törekednek, hanem az emlékkép hangulatát őrzik. A fekete, szürke és fehéren hagyott felületek váltakozása egyszerre teszi érzékelhetővé az öreg fák súlyát és a közöttük megnyíló tér levegősségét.
Gyerekkorom nyarait nagymamám falujában töltöttem. A falusi élet számomra a szabadság élményével fonódott össze: a patakban fürdéssel, a mezőkön való bolyongással és a táj ritmusában való létezéssel. Az utcákat szegélyező gyümölcsfák ugyanúgy hozzátartoztak ehhez a világhoz, mint a kertek, az állatok és a mindennapi fizikai munka.
A Kollektív örökségem sorozatban ezekhez a korai élményekhez és közösen örökölt vizuális emlékekhez térek vissza. A szilvafák egyszerre jelennek meg valós tájrészletként és egy lassan eltűnő falusi életforma őrzőiként.
A mű eredeti, egyedi alkotás, szignóval és eredetigazolással.
Még nincsenek értékelések.