A Szilvafasor V. A fekete linónyomat és a színes hímzésmotívum erős, világos kontrasztot alkot. A háttér színei a virágzás, a nyári fény és a termékenység képzetét kapcsolják a falusi utca árnyékos fasorához. A táj és a minta nem válik külön: a növényi ornamentika áthatol az úton, a kerítéseken és a fák lombján, mintha az emlékezet színezné újra a helyszínt. A tavasszal virágzó szilvafák törzse sötét, még a telet idézi, kontrasztban a virágos alap tavaszt hozó vidámságával.
A tájrészlet és a dekoratív virágminta két különböző emlékréteget idéz. A két réteg egymáson átszűrődve válik egységes képpé.
Gyerekkorom nyarait nagymamám falujában töltöttem. A falusi élet számomra a szabadság élményével fonódott össze: a patakban fürdéssel, a mezőkön való bolyongással és a táj ritmusában való létezéssel. A szilvafákkal szegélyezett utca ennek az egykor természetes közegnek az emléke.
A Kollektív örökségem sorozatban ezekhez a személyes élményekhez és a falusi élet lassan átalakuló világához térek vissza. A fák nemcsak a táj részei, hanem az idő, a folytonosság és a generációkon át tovább élő emlékezet hordozói is.
Egyedi linómetszet, nyomat színes virágmintás papíron.
Még nincsenek értékelések.