Az Örökölt mozdulatok II. című képen nagymamám ételkészítés közben áll a csipketerítővel borított asztalnál. Figyelme teljesen a kezében formálódó ételre irányul. A mozdulat egyszerű és hétköznapi, mégis magában hordozza az évtizedeken keresztül végzett munka biztonságát és tapasztalatát.
Gyerekkorom nyarait nagymamám falujában töltöttem, ahol korán megtapasztaltam a természethez való mély és ösztönös kapcsolódást. A falusi élet számomra a szabadság élményével fonódott össze: a patakban fürdéssel, a mezőkön való bolyongással és a táj ritmusában való létezéssel.
Az ott élők mindennapjai szorosan kapcsolódtak a természet ciklusaihoz. A kertben megtermelt alapanyagok feldolgozása és az ételek elkészítése nem különült el élesen a természet más folyamataitól. A táplálás és a gondoskodás munkája a mindennapi élet csendes, ismétlődő rendjéhez tartozott.
A nagymama kezeinek mozdulatai örökölt tudást őriznek. Olyan tapasztalatot, amelyet az egymást követő nemzedékek többnyire szavak nélkül, egymást figyelve sajátítottak el. A kép ennek a hétköznapi női örökségnek állít emléket.
A csipketerítő és a virágmotívum egyszerre idézi fel a falusi otthonok tárgyi világát és a női kézimunka hagyományát. A gondosan díszített asztal nem pusztán háttér: a megterített asztalhoz, a tápláláshoz és az otthon megteremtéséhez kapcsolódó gondoskodás jelképe.
A Kollektív örökségem sorozatban személyes gyermekkori emlékeimet a magyar vidéki kultúra motívumaival kapcsolom össze. A mű eredeti, egyedi alkotás, szignóval és eredetigazolással.
Még nincsenek értékelések.