A Lomb-templom IV. című akvarell festményen a fáké a főszerep. Nem egyszerűen a természet részeiként jelennek meg, hanem olyan szimbolikus formákként, amelyek összekötik a látható és a láthatatlan világot.
A gyökerek a tudatalatti, az ösztönös és a földhöz kötődő létezés felé nyúlnak. A törzs az út, a felfelé haladás jelképe, míg a lombkorona a szellemi magasság, a fény tere. A kép alsó részén a földszínű gyökerek egy katedrális színes üvegablakának töredezett szerkezetét idézik. Fent ezzel szemben feloldódnak a határok: a lombok között világos, isteni fény jelenik meg.
A Lomb-templomok sorozat számomra nem konkrét helyek ábrázolása. Belső tájak ezek – a nyugalom és az elcsendesedés terei.
Alkotás közben a természetet nem csupán témaként, hanem a megtapasztalás tereként közelítem meg. A szentség érzetét gyakran erősebben érzem természeti környezetben, annak csendes és szabálytalan tökéletességében, mint az emberkéz alkotta építészeti terekben. Ez egy természet ihlette spirituális akvarell festmény sorozat.
Ez a sorozat mélyen merít a keleti vizuális hagyományokból – különösen a japán fametszetekből és a kínai tusfestészetből. A sorozat képein ezért fontos szerepet kap a tudatos üresség is. A fehér felületek nem befejezetlen részek: lélegző terek, amelyekben a figyelem megpihenhet.
A Lomb-templom IV. így nem egyszerűen egy erdei táj ábrázolása, hanem meghívás a megállásra, a befelé figyelésre és az újrakapcsolódásra.
Eredeti akvarell festmény papíron, ceruzával kombinálva.
Még nincsenek értékelések.